Már az első NB I-es évében (1981) ezüstérmet szerzett a veszprémi férfi kézilabdacsapat, majd két harmadik és egy újabb második helyezés után 1985-ben elhódította a bajnoki címet. Itthon ez volt a csúcs, de a klub vezetői – élen Hajnal Csaba ügyvezető elnökkel – többre vágytak annál, minthogy legyen egy „helyes, ügyes munkáscsapatuk”. A következő nagy cél és feladat – a hazai elsőség megtartása mellett – a nemzetközi porondon való sikeres szereplés volt. Ám hamar kiderült, hogy az bizony „más kávéház”. Hiába csábították a királynék városába a legjobb magyar kézilabdázókat, ez nem volt elég egy európai betöréshez.
Kezdetben lehetőség sem volt légiósok igazolására, ám a rendszerváltás közeledte a sportban is éreztette hatását – itt is megtörtént a nyitás. Veszprém legelső légiósa nem is játékos, hanem Valerij Melnyik vezetőedző volt. A szovjet/orosz szakember előtte Kupagyőztesek Európa Kupáját és Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert a CSZKA Moszkva csapatával. Azért szerződtették Veszprémbe, mert ő már tudta, hogy kell európai kupát nyerni. Nem egyedül érkezett Magyarországra, hozta magával két korábbi játékosát: a beálló Jurij Zsitnyikovot és a balszélső Igor Zubjukot. Ők voltak a klub első idegenlégiósai 1989 nyarán. Akkor nem is lehettek volna többen, hiszen a szabály csak két külföldi szerepeltetését engedélyezte. Ám amikor sikerült meggyőzni a Magyar Kézilabda Szövetség vezetőit a létszám emelésének szükségességéről, akkor csatlakozott hozzájuk egy újabb orosz, a balátlövő Igor Szazankov. Az MKSZ attól tartott, hogy a külföldiek a magyaroktól veszik majd el a játéklehetőséget, ám belátták, hogy nélkülük nem lehet eredményesen szerepelni a nemzetközi klubporondon.
A sok kitűnő légiós között a drukkerek egyik legnagyobb kedvence Perez Carlos volt
Az első nem orosz/szovjet veszprémi légiós a szlovák kapus, Lubomir Svajlen volt 1992-ben. Egy évre rá jött a román Flaviu Sinbean. 1995-ben érkezett egy újabb orosz, Andrej Barbasinszkij, majd egy évvel később a felvidéki Vágsellyén született jobbátlövő Bergendi Zoltán, aki a magyar előtt játszott a csehszlovák és a szlovák válogatottban. Ezután érkezett Magyarországra a kubai légió: 1997 végén előbb Carlos Pérez és Urios Fonseca lett veszprémi. Uros Mandics 1998 elején csatlakozott a csapathoz, félévvel később Raúl Alayo, majd Dalibor Csutura. 1999 nyarán jött egy újabb kubai, Ivo Diaz, és a szerb jobbátlövő, Vladimir Petrics.
Az ezredfordulón szerződtették vezetőedzőnek a horvát Zdravko Zovkót, aki hozott magával két kiválóságot, Bozidar Jovic beállót és a világbajnok jobbátlövőt, Zlatko Saracevicet. Egy évvel később követte őket honfitársuk, a jobbszélső Mirza Dzomba, valamint jött a Vajdaságból Sterbik Árpád is, aki akkor még nem volt magyar állampolgár és a szerb válogatottat erősítette. A veszprémi klubtörténet első BL-döntőjén 2002-ben már hat olyan játékos szerepelt a csapatban, akik más országból érkeztek: Sterbik, Dzomba, Saracevic, Diaz, Jovic, Pérez. Egy balszélső kivételével egy komplett kezdőcsapat... A Bajnokok Ligájában szerzett ezüstérem után a Veszprémből távozó Zlatko Saracevicet a szurkolók megkoronázták az Óváros téren. A „királyt” Kiril Lazarov váltotta a jobbátlövő poszton a következő idényben, melynek felénél jött a kiváló horvát irányító, Slavko Goluza.
(Folytatjuk.)
