2001 tavaszán a Dunaferr SE-vel vívott ádáz küzdelmet a bajnoki aranyéremért a Fotex KC Veszprém. A dunaújvárosiak voltak a címvédők – első és mindeddig egyetlen bajnokságukat nyerték egy évvel korábban. Akik látták, nem feledik, akik nem, azok elképzelhetik, milyen csata dúlt a pályán a két csapat sorsdöntő rangadóján áprilisban a zsúfolásig megtelt Március 15. utcai csarnokban. A sikerre éhes játékosok nem válogattak az eszközökben. A játék keménysége időnként túllépte a még férfiasnak nevezhető határt, ami egyébként is jellemző volt a Dunaferr védekezésére, melynek hatos falában olyan játékosok bontották az ellenfél támadásait, mint Kemény József, Rosta Miklós és Gál Gyula. Ők hárman akár egy kisebb felkelést is képesek lettek volna leverni...
Thiagus Petrus (az archív fotó bal oldalán, még a Szeged mezében) a Veszprémmel is csúcsra jutna a BL-ben
A mi szempontunkból most Gál Gyula érdekes. Gyuszkó kézilabdacsaládban született, nem túlzás, hogy az anyatejjel szívta magába a sportág szeretetét. Édesanyja tagja volt az 1970-ben magyar bajnokságot nyert Bakony Vegyésznek, édesapjáról pedig elnevezték a várpalotai városi sportcsarnokot. Pályafutása során hét bajnoki címet, öt Magyar Kupát, Kupagyőztesek Európa Kupáját, két horvát bajnokságot és kupát nyert, a válogatottal pedig világbajnoki hatodik és olimpiai negyedik helyezést ért el. Az öt évvel később az év kézilabdázójának megválasztott beálló rendkívül motivált volt azon a 2001-es veszprémi mérkőzésen. Nem bánt kesztyűs kézzel az elé kerülő ellenféllel, erről Pérez Carlos sokat tudna mesélni. Bizony, a világklasszis kubai származású balátlövő többször „fogott parkettet” a Gyuszkóval való találkozás után, ami egy félidőn át a szemünk előtt zajlott, ugyanis a „sajtópáholy” a hatos magasságában volt az első sorban, ahol még a játékosok izzadságszagát is érezni lehetett. Mögöttem egy veszprémi szurkoló egyfolytában szidta, pocskondiázta Gál Gyulát. Egy idő után hátra fordultam, és azt mondtam neki: „Ne szidd, mert ugyanezért hamarosan dicsérni fogod!” „Én? Soha!” – jött kapásból a válasz egy-két idézhetetlen jelzővel fűszerezve. Még nem volt publikus, de a klub berkeiből akkor már kiszivárgott, hogy Gyuszkó nyártól Veszprémben folytatja a pályafutását. Úgy is történt, és Gál Gyula hamar a veszprémi közönség egyik kedvence lett a profi hozzáállása, bátorsága és örökös győzni akarása miatt.
Másik példa Nagy László, a klub sportigazgatója. Nagy Laci Szegedről került Barcelonába, ahol csodás karriert épített. Ellenfélként nem volt a veszprémi drukkerek kedvence, főleg amikor átmenetileg lemondta a válogatottságot. Egy Veszprém-Barcelona BL-meccs után „zajos körülmények” között sikerült felkísérni az aréna második emeletén levő sajtószobába, ahol az újságírók várták. Aztán mégis megszerették a helyiek, amikor a kedvenc csapatukat segítette a sikerek elérésében. Remélhetően így lesz majd Thiagus Petrussal is, aki azért jön Veszprémbe, hogy az első BL-aranyéremhez segítse a csapatot. Neki már van három...
