Az elgondolkodtató és okulásra szolgáló példáért nem is kell messzire menni, elég, ha körülnézünk a saját házunk táján. 1984-ben a Kupagyőztesek Európa Kupája nyolcaddöntőjében csak 21-20-ra kaptak ki a veszprémiek Németországban, a Dynamo Berlin otthonában, de a minimális hátrányt nemhogy ledolgozni nem sikerült, az NDK-s alakulat a királynék városában is győzni tudott 18-23-ra. 2012-ben a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a spanyol Ademar León elleni idegenbeli háromgólos hátrány (31-28) is abszolút ledolgozhatónak tűnt. A hazai visszavágó szünetében már néggyel vezetett a magyar rekordbajnok (16-12), de a végére felére olvadt a különbség (27-25), ami viszont már kevés volt a továbbjutáshoz. Egy évvel később a BL negyeddöntőjében a THW Kiel volt a bakonyiak ellenfele. Németországban csak egy gólos hazai győzelem született (32-31), s a veszprémi visszavágó félidejében már Nagy Laciék álltak továbbjutásra (14-12), ám végül a Kiel ezt a meccset is megnyerte (28-29).
Egészen biztosak lehetünk abban, hogy az SC Magdeburg a hazai döntetlen ellenére még nem mondott le arról, hogy ott legyen a BL idei végjátékában, a kölni Final4-ban. Egy német csapat sosem szokta eljátszani az áldozati bárány szerepét, nem csak addig küzdenek, amíg reményt látnak a számukra kedvező eredmény elérésére, hanem azon túl is. Táplálhatja az önbizalmukat, hogy a hazai meccsen mínusz négyről is fordítani tudtak – akkor pedig nincs okuk pánikba esni egyenlő állásnál. A kedvenceiket közismerten mindenkinél jobban támogató veszprémi közönségtől sem fognak megijedni, hiszen ebben is bőséges rutint szereztek korábban. Ezért pontosan tudják, hogy milyen hangulat vár majd rájuk az itteni arénában, ami sokkal inkább növelni, mint csökkenteni fogja az elszántságukat.
Szóval, ne igyunk előre a medve bőrére, mert a sportban – és főleg a kézilabdában – minden megtörténhet. Ezt senki sem tudja jobban a veszprémieknél, akik 2016-ban kilencgólos előny birtokában negyedóra alatt vesztettek el egy már megnyertnek hitt BL-döntőt...