Hajnal Csabáról köztudott, hogy sosem szerette a felhajtást, főleg saját maga körül. Annak ellenére, hogy a kézilabdában betöltött magas funkciója nem ritkán elkerülhetetlenné tette, sosem akart a középpontban lenni. Kerülte a nyilatkozatokat, azt végképp utálta, ha fényképezik, a dicséreteket pedig – bár minden bizonnyal jólesett – mindig helyén tudta kezelni. Életének jeles dátumait a környezetében élők titkos szervezésével mégis sikerült megünnepelni.
Nincs olyan kézilabdabarát Veszprémben, akinek ne lenne legalább egy sztorija Hajnal Csabával. Újságíróként hosszú időn át a csapat közelében élve számtalan felejthetetlen történetet sikerült elraktározni. Ezek közül az alkalomhoz a legjobban illő, hogyan köszöntötték játékosai huszonöt évvel ezelőtt, az ötvenedik születésnapján.
Pestszentlőrincen játszott bajnoki mérkőzést a Fotex KC 2000. április 29-én. A veszprémiek könnyedén, 22-33 arányban nyertek a fővárosban, majd hazafelé az autóbuszon valaki megjegyezte, hogy ez szép születésnapi ajándék Hajnal Csabának. Erre többen felkapták a fejüket, közülük Éles József azonnal a tettek mezejére lépett. Nagy jövés-menés kezdődött a buszon. Előbb pontosan ki kellett deríteni, hogy mikor is van a jeles dátum.
Hetvenöt éves lett Hajnal Csaba (archív fénykép)
Miután kiderült, hogy Csaba csak másnap, 30-án lesz ötvenéves, Józsi azonnal hozzátette: „Annál jobb, mert így mi köszönthetjük fel először.” De felmerült a kérdés, hogy hogyan. Közben gyorsan telt az idő, a busz egyre közeledett Veszprém felé. Éles odament a buszsofőr Czabula Ferenchez, és súgott valamit a fülébe, amire egy bólintás volt a válasz. Az onnan körülbelül egy-másfél méterre, a szokott helyén ülő Hajnal Csaba semmit sem sejtett – gondolatai valószínűleg már a következő nap feladatain jártak.
Beérve Veszprémbe, a busz bekanyarodott a Budapest út közepén, a régi vasútállomás melletti benzinkútra. Csaba talán azt gondolta, tankolni kell, csak az volt kissé furcsa, hogy mindenki leszállt a buszról. Közben Éles Józsi megérkezett a benzinkúton vásárolt hatalmas üveg – legalább öt literes – pezsgővel, valaki pedig kísérte mintegy harminc fehér színű műanyag pohárral. Persze ekkor már az addig mit sem sejtő Csabának is leesett a tantusz, és nagy ováció közepette lejött a buszról.
A pezsgő meleg volt, ráadásul műanyag pohárból pezsgőzni szentségtörésnek számít, de ez akkor senkit sem érdekelt. Megható pillanat volt, ahogy a „tigrisei” köszöntötték születésnapos főnöküket. Csaba ugyanis a meccsek előtt mindig azt mondta a srácoknak, hogy: „Csillogjon a szemetek, tigrisek!” Ezúttal az ő szeme is kicsit csillogott, majd megtörve a varázst kiadta a parancsot: „Menjünk, készüljünk, mert az ózdiak már vért isznak!” Ugyanis a csapat következő ellenfele az Ózdi KC volt hazai pályán, melyet 29-16-ra győztek le az ötvenéves Hajnal Csaba tigrisei.
