A klubikon Éles József mondta egyszer (talán a Kielce ellen kilenc gólos előnyről elvesztett emlékezetes BL-döntő után), hogy a kézilabdában minden lényeges dolog a meccset záró negyedórában, vagy még inkább az utolsó tíz percben történik. Ugyanis az ezt megelőző időszak hibái még korrigálhatók, valamint nem sokat ér az addig megszerzett előny, ha a hajrában nem sikerül megvédeni. Ennek szellemében nézzük a történteket!
A veszprémiek csütörtökön hazai pályán 26-22-re vezettek az 50. percben a Magdeburg ellen. Ilyenkor elsősorban arra kell figyelni, hogy minden kapott gólra azonnal legyen válasz. Nem kell kapkodni, ki kell játszani ziccerig minden támadást, ami ilyen szintű játékosoktól elvárható. Ha így történik, akkor egyszer csak elfogy a játékidő, és a végére megmarad valamennyi az előnyből, ha közben fogy is. Ám az utolsó tíz percben a szurkolóik által űzött-hajtott veszprémiek, mindössze egy gólt szereztek, míg a német együttes hatot... Hasonló volt a helyzet egy héttel korábban a németországi odavágón. A 45. percben négy góllal vezettek a veszprémiek (18-22), ami fokozatosan elfogyott, és végül döntetlenre kellett menteni a meccset (26-26). Az utolsó negyedórában mindössze négy gólt szerzett a magyar rekordbajnok, míg a Magdeburg nyolcat.
A két korábbi BL-búcsú során is akadtak problémák a végjátékkal. Tavaly az Aalborg elleni negyeddöntő első összecsapásán öt góllal vezettek a szünetben a dánok (12-17), amit a 47. percben sikerült minimálisra faragni (23-24). Bár az utolsó pillanatokban a veszprémiek fordítani tudtak (32-31), de közben 12 percen át hol döntetlen volt az állás, hol pedig a vendégek vezettek. Ez előrevetítette a visszavágó kilátásait. Az 56. percben csak 30-28-ra vezettek a dánok, akik a hajrában még három gólt tudtak szerezni, míg a bakonyiak egyet sem.
Tavalyelőtt a Kielce volt az ellenfél a negyeddöntőben. Rossz kezdés és három gólos félidei hátrány (13-16) után a 47. percre sikerült fordítani (23-20), de ez teljesen kimerítette a veszprémieket, akik a hajrában ismét két gólos hátrányba kerültek (26-28), amit aztán az utolsó másodpercben döntetlenre mentettek (29-29). A visszavágó szünetében már hattal vezetett a lengyel együttes (18-12), ami az 55. percben nyolcra nőtt (31-23). Csalóka, hogy a vége négy lett közte (31-27), mert a Kielce ekkor már nem kézilabdázott, hanem ünnepelt.
Korábban az volt a jellemző a veszprémi csapatra, hogy a meccs hajrájában roppantotta meg az addig ellenálló ellenfelét. Mostanában ez fordítva történik. Ez felveti a magas szintnek megfelelő fizikai és mentális felkészültség kérdését. Képes-e a teljes játékidő alatt, azaz 60 percen át magas szinten kézilabdázni a veszprémi csapat. A példák azt mutatják, hogy nem, és többnyire a hajrára fogy el az erő és a tudomány. Önbecsapás arra hivatkozni, hogy az NB I-ben nem lehet felkészülni a BL-rangadókra, mert a német Bundesliga kivételével mindenhol egy-két csapatos az aranyéremért való küzdelem a nemzeti bajnokságokban. A probléma máshol keresendő...
