A rendszerváltás bonyolult viszonyokat hozott létre az addig államilag irányított és támogatott sportéletben. Bizonytalanná váltak a pénzügyi források, a kluboknak egyre inkább a piacról kellett megélni. A piac pedig hamar átállt a kapitalista berendezkedésre, és csak az eredményeket díjazta – a kiemelkedő eredményeket. Egy lehetősége maradt a veszprémieknek – az előremenekülés. Eredményt kellett produkálni. Hogy megnyerjék a hazai piacvezető cégek támogatását, itthon piacvezetővé kellett válni, a nemzetközi porondon pedig közelíteni kellett az európai élvonalhoz.
Fehér szerelésben a Veszprém - Török Lajossal és Sótonyi Lászlóval - 1995-ben az Ózd elleni bajnoki mérkőzésen - Fotó: MKSZ
A BEK előző – 1993-1994. évi – idényében a Fotex Veszprém SE a pályaválasztói jog megvételével két hazai győzelemmel (33-17, 37-18) jutott tovább a ciprusi Strovolou Nicosia ellen, ugyanis ez olcsóbb megoldás volt, mint elutazni egy meccsre a szigetországba. Ám a sorsolás jóvoltából a legjobb tizenhat csapat között a későbbi győztes spanyol Teka Santander már túl nagy falatnak bizonyult. Itthon sikerült legyőzni őket 29-26-ra, de a visszavágón majdnem két számjegyű lett a különbség a spanyolok javára (25-16), pedig az első félidő után csak minimális volt az előnyük (11-10).
Utóbbi meccshez kapcsolódik egy sztori. Akkoriban még nem különgéppel röpködtek a világban a veszprémiek, Santanderbe történetesen vonattal utaztak. Ám a spanyol vasutassztrájk miatt a célállomástól pár kilométerre megállt a vonat. A vendéglátó klub vezetői felkészültek erre, és autóbuszt küldtek a veszprémiek elé, akik csomagjaikkal a sínek között bóklászva váltottak járművet. Csak a szállodai névsorolvasáskor derült ki, hogy két játékost elhagytak – ők fenn maradtak a vonaton, de még sztrájk befejezéséig sikerült kimenteni őket, különben ki tudja, hol kötöttek volna ki...
A következő idényben is elutazhattak Santanderbe a veszprémiek, de az már a legjobb nyolc között, az első alkalommal bevezetett csoportkörben történt. A tizenhat közé jutásért a Fotex kettős győzelemmel búcsúztatta szlovén Celjét (itt 22-18-ra, ott 24-21-re nyertek a bakonyiak), a nyolcaddöntőben pedig nagy csatát vívtak a nyolc csapatos, két négyes csoport egyikébe jutásért a svájci Pfadi Winterthur együttesével. A kinti 26-23-as vereség után itthon 29-25-re győzött a magyar bajnok. Ezt a sikert még Joósz Attila vezetőedző irányításával érte el a csapat, ám a kiváló szakember súlyos betegsége miatt a folytatásban – immár a csoportkörben – idősebb Kiss Szilárd felelt a szakmai munkáért megbízott vezetőedzőként.
Ugyan első alkalommal nem sikerült továbbjutni a csoportból, de a Fotex letette a névjegyét a legjobb nyolc európai csapat mezőnyében. Itthon döntetlent ért el a címvédő Caja Cantabria Santander (24-24), és a későbbi veszprémi vezetőedző, Zdravko Zovko irányításával korábban kétszer is BEK-et nyert horvát Badel Zagreb (23-23) ellen. A kinti meccseken esélyt sem adtak az ellenfelek: Santanderben (25-15) és Zágrábban (30-18) méretes zakót szabtak a veszprémiekre, akik ekkor szembesültek először azzal, hogy ez egy más kávéház. Ugyanakkor a dán Koldingot oda-vissza legyőzték (25-20-ra itthon, 26-25-re idegenben), így hat ponttal a harmadik helyen zárták a csoportküzdelmeket a kilenc pontot gyűjtött horvátok és a nyolc pontos spanyolok mögött.
Ez a veszprémi csapat jutott be először Európa legjobb nyolc csapata közé az 1994-1995. évi idényben: Lubomir Svajlen, Perger Zsolt, Török Lajos, Gyurka János, Sótonyi László, Zsigmond György, Csoknyai István, Éles József, Pásztor István, Igor Zubjuk, Gulyás István, Vozár Tibor, Siblin Jakab, Kis Ákos.
