Már az nagy bizakodásra adott okot, hogy az annak idején csúcsszinten kezdőnek számító vezetőedzők (Xavi Sabaté, David Davis, Momir Ilics) után sikerült megszerezni Európa legeredményesebb férfi kézilabda szakemberét, Xavi Pascualt, aki a klubvilágbajnokság megnyerésével igazolta, hogy helyes döntés volt a szerződtetése. Igaz, hogy csak hosszabbításban sikerült legyőzni a klub vb elődöntőjében a Pascuallal egy időben siker sikerre halmozó, Bajnokok Ligája címvédő Barcelonát, majd a fináléban az előző BL-győztes Magdeburgot, de a sikert nem kell megmagyarázni, a kudarcot pedig nem lehet. Így azt sem, hogy a csoport fölényes megnyerése után miért nem sikerült bejutni a BL Final4-ba – immár sorozatban harmadik alkalommal. Ez azért is fájt különösen a veszprémi szurkolóknak, mert a Magdeburg elleni negyeddöntő első mérkőzésén döntetlent értek el kedvenceik Németországban, és ezután hazai pályán szenvedtek vereséget.
Tetézte a bajt a Magyar Kupa elvesztése az ősi rivális Szeged ellen, de az idény végén a bajnoki döntőben csak sikerült legyőzni a Tisza-partiakat, ezzel sorozatban harmadszor biztosítva a hazai elsőséget, ami összesítésben már a huszonkilencedik NB I-es aranyérem a klub történetében.
Időnként érthetetlen, és megmagyarázhatatlan volt a veszprémi csapat teljesítménye. Vallom, hogy a sportoló nem robot, nem úgy működik, mint a zenegép, hogy bedobunk egy érmét, és bármikor ugyanúgy muzsikál. Vannak erősebb és gyengébb időszakok, ám a BL-csoportkörben a portugál Sporting ellen elszenvedett kilencgólos idegenbeli vereséget (a második félidőben tizenkettő is volt közte...), valamint a bajnoki döntő szegedi mérkőzésén mutatott hozzáállást (héttel is vezettek a Tisza-partiak) nehéz lenne megmagyarázni. Miként az is rejtély, miért nem bírták a Magdeburg elleni két BL-negyeddöntő hajráját a veszprémiek: a kinti odavágón a 45. percben, a hazai visszavágón az 50.-ben vezettek négy-négy góllal, amit nem tudtak megőrizni a végjátékban. Döntő volt a továbbjutás szempontjából, hogy az itthoni meccs utolsó tíz percét 6-1-re megnyerte a német együttes.
Most hosszabb pihenő következik, aztán megkezdődik a felkészülés a következő idényre, de már egy más, jelentősen kicserélődő játékoskerettel. Hogy erősebb lesz-e a csapat vagy sem, az (ahogy a puding próbája az evés) majd csak az igazi tétmeccseken dől el. Ennek ellenére mi más lehetne a One Veszprém célja, mint a elsőség megvédése a klubvilágbajnokságon és az NB I-ben, a Magyar Kupa visszaszerzése, valamint három esztendei szünet után újra bejutni a BL Final4-ba? Nem könnyű feladat...