Szokták mondani, hogy nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés. 2022 januárjában egyetlen mozdulat következtében minden megváltozott: az 1. Futsal Club Veszprém csapatkapitány-helyettese, Boromisza Dániel összerúgott egy, a vendéglátó debreceniek soraiban szereplő játékossal, amelynek következtében sípcsont- és szárkapocscsont-törést szenvedett.
Jól emlékszem a pillanatra, amikor a földre kerültem. Megszűntek körülöttem a hangok, egyről a kettőre lelassult minden, hidegség járt át. Akkor, ott azt éreztem, véget ért az utolsó mérkőzésem. A társaim sorfalat álltak körülöttem, nem felejtem a könnyeket a szemükben
– meghatódva elevenítette fel emlékeit az egykori magyar válogatott futsalos.
A hajnali órákban magamhoz tértem a műtét után, kezdtek kitisztulni a gondolataim. Ekkor vettem magamhoz először a telefonomat: amikor szembesültem a rengeteg támogatói üzenettel és nem fogadott hívással, átértékeltem magamban a dolgokat. Eldöntöttem, hogy nem fogom feladni a karrieremet. Bebizonyítom, hogy továbbra is helyem van a veszprémi futsalcsapatban
– folytatta Boromisza Dániel.
A Magyar Kupa-győztes sérülése viszont a vártnál lassabban gyógyult. Nyolc hónappal az ominózus esetet követően elkezdte már terhelni a lábát, ám ekkor szembesülnie kellett egy újabb akadállyal.
A későbbi felülvizsgálat során kiderült – mivel mindenki a törésekre koncentrált –, hogy a bokám is megsérült. A maradéktalan felépülés elérése érdekében két csavart el is kellett távolítani a lábamból. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondhassak a klub vezetőségének és a szakmai stábnak, hogy ezek után sem engedték el kezemet.
2022 decemberében el is jött a várva várt pillanat a sportoló számára: teljes értékű játékosként térhetett vissza a csapatba. A csapatkapitány-helyettes akkor a szurkolókhoz is szólt, azt nyilatkozta, bizonyítani fog. Az ígéretét pedig betartotta, hiszen a naptári év első hazai bajnoki mérkőzésén tizenöt másodperccel a lefújás előtt győztes kapásgólt szerzett.
Hatalmas kő esett le a szívemről, szenzációs érzés volt egy év után ismét betalálni, megmutatni, hogy a lehetetlen nem létezik. Öröm és büszkeség járt át, hiszen valamelyest választ adhattam azokra a negatív hangokra is, amelyeket a kívülállóktól kaptam a sérülésem után. Voltak, akiknek még afelől is kételyeik akadtak, hogy tudok-e majd normálisan járni…
Boromisza hozzátette, a gól pillanatában először kisfia jutott az eszébe, akitől rengeteg szeretetet, lelkierőt kapott az otthon töltött, lábadozó időszak során.
Hálával tartozom a családom mellett azoknak az embereknek is, akik annak ellenére, hogy nem tartoznak a klubunk kötelékébe folyamatosan mellettem álltak és nyújtották a támaszt. Nélkülük nem térhettem volna vissza, innentől értük is fogok dolgozni!
– zárta.
