Tavaly is összetalálkozott a két magyar csapat a BL kieséses szakaszában. Akkor az első, szegedi meccset 13 góllal nyerték a veszprémiek, a hazai visszavágót pedig öttel. Mivel a csoportkört idén is a harmadik helyen zárták a bakonyiak, a Tisza-partiak pedig hatodikak voltak a másik nyolcasban, így a Szeged megkapta az esélyt a visszavágásra, ám ezzel nem tudtak élni Bánhidiék. Sőt, a játék képe alapján esélyük sem volt erre, csak az volt a kérdés, hogy mennyivel győznek Ligetváriék a Pick Arénában. Pedig a párharc felvezetésében számos hozzáértő, szakíró vélekedett úgy, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi történet, és a szegediek ezúttal felnőnek a feladathoz, ám ez nem sikerült nekik. Nagyon nem.
Hogy miért nem? Ennek oka elsősorban a két csapat játékosállományában található. Amíg a Telekomnak minden posztra van két klasszis kézilabdázója, addig a Tisza-partiakról ez nem mondható el. Sőt, nem túlzás, hogy a veszprémiek alapcsapata is minden poszton jobb a szegedinél. Amíg ezen nem tudnak változtatni Csongrád-Csanád vármegye székhelyén, addig nem lesz esélyük eljutni Kölnbe, a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe.
Emlékszem, a bakonyiak is bejárták ezt az utat. Volt egy erős kezdő soruk, de amikor cserélni kellett, máris jöttek a problémák. Amíg a neves ellenfelek folyamatosan tudták pihentetni legjobbjaikat, mert a kispadról ugyanolyan képzett, és a posztért vívott konkurenciaharc miatt rendkívül motivált és friss cserék álltak be, a veszprémiek csak addig tudták tartani a lépést, amíg erővel bírták a legjobbjaik. Ezért aztán jöttek a kettős vereségek, vagy az idegenbeli nagy zakók és a kiesések az akkori sztárcsapatok, a szovjet CSZKA Moszkva, az NDK-beli Empor Rostock, a spanyol Teka Santander, a horvát Badel Zagreb, a német Flensburg, és többször a spanyol Portland San Antonio, a Barcelona, valamint a Ciudad Real ellen. Aztán a vezetők kénytelen-kelletlen belátták, hogy addig nem lesz minőségi változás az eredményekben, amíg nem lesz jelentősebb minőségi változás a játékoskeretben. A mindenkori anyagi lehetőségek függvényében folyamatosan erősítették a csapatot, ezért idővel oda jutottak, hogy a Final4-ba jutás már nem álom volt, hanem elvárás.
Nos, csütörtökön Szegeden is bebizonyosodott, hogy ha a veszprémieknek van kedvük kézilabdázni, akkor itthon nincs ellenfelük. És Európában is legfeljebb kettő-három...