Mintha hurrikán söpört volna végig a Veszprém Arénán ebben a záporos-zivataros nyárban. Felkapott minden mozdíthatót, és messzire vitte. Csak az maradt itt, ami le van betonozva. Boldog lehet a csapat szurkolótábora, hiszen mindent megkapott, amiért tüntetett, sőt, talán többet is. Hogy aztán ennek meglesz-e a várt vagy remélt eredménye, az csak nagyjából egy szűk esztendő elteltével derül majd ki. Addig kéretik egy kis türelem...
Minden új edző kinevezésekor időt kell hagyni az egymásra hangolódásra, az összecsiszolódásra, hogy aztán óramű pontossággal működjön a nem gépek, hanem emberek alkotta szerkezet. Szakértők szerint a férfi kézilabdában erre legalább félévet kell szánni. Veszprémben nehezítő körülmény lesz, hogy nemcsak a szakmai vonalon, hanem a menedzsmentben is jelentős változás történt. Tehát egy ideig minden képlékeny, ezért mozgásban lesz.
Új korszak kezdődik Veszprémben
Biztatóak a korábban elért sikerek: dr. Bartha Csaba három BL-t nyert a Győri Audi ETO KC női csapatával, Xavier Pascual pedig ugyanennyit az FC Barcelona férfialakulatával. Ám ez csupán kedvező előjel, nem garancia semmire. Ljubomir Vranjest nagy reményekkel várták Veszprémbe a szurkolók, már akkor hangosan éltették, amikor pár hónappal korábban ellenfélként érkezett ide. Sikerekben gazdag játékosmúltja mellett az edzőként a Flensburggal megnyert Bajnokok Ligája adott okot a reménykedésre. Aztán egy Szeged ellen hazai pályán elvesztett rangadó után elüldözte a népharag. Elődjének, Xavi Sabaténak, valamint utódjainak, David Davisnak és Momir Ilicsnek sem bocsátották meg, hogy nem tudták megnyeretni a szinte világválogatottnak is beillő csapattal a legértékesebb európai trófeát.
Most ismét tiszta lappal indul mindenki – vezető, edző, játékos és szurkoló. Ebből a sokaságból csak a drukker marad meg örökre, hiszen a népet nem lehet leváltani. A többi – bármilyen csúnyán is hangzik – „fogyóeszköz a leltárban”. Azaz pótolandó és pótolható, ahogy ez idén, és a korábbi években is bebizonyosodott.
