Szántó Gábor az 1970-es, 1980-as évek kiváló labdarúgó jobbhátvédje volt. Miskolci születésűként először a Diósgyőri VTK-ban csinált karriert. Már két éve válogatott volt, amikor öt klub jelentkezett be érte, mások mellett az Újpest és a Ferencváros is. A lila-fehérek tették a számára legjobb pénzügyi ajánlatot, mégsem a Megyeri, hanem az Üllői útra igazolt. Hogy így legyen, arról válogatottbeli csapattársa, Nyilasi Tibor győzte meg: „Igaz, hogy Újpesten több a pénz, de nálunk mégiscsak fradista leszel...” És Szántó hallgatott Nyilasira, majd mielőtt Svédországban szerződött volna, hat évig futballozott a Ferencvárosban.
Ez a régi történet akkor jutott eszembe, amikor a sportnapilapban arról olvastam, az anyagiakon túl mivel próbálták maradásra bírni Barcelonában az állítólag a Veszprém Handball Clubbal tárgyaló dán kézilabdakapust, Emil Nielsent. Carlos Ortega – aki három évig edzősködött Veszprémben, az utóbbi három esztendőt pedig a Barca kispadján töltötte – azt nyilatkozta, hogy a katalán klub minden tőle telhetőt megtett Nielsen megtartásáért, érvként hozzátéve: „...mi vagyunk az a klub, amelynek tizenkét Bajnokok Ligája trófeája van, nem más. Ezt követően mindenki maga választ. Ha nem felelünk meg valaki elvárásainak, akkor el kell ismernünk, hogy anyagilag vannak nálunk erősebb klubok.” Hát igen, a mondás szerint van az a pénz, amiért korpásodhat az ember haja.
A dán Emil Nielsen - remek teljesítmyényével - ellenfélként többször is borsot tört a veszprémiek orra alá
Megjegyzem, annak idején Nagy László Szegedről Barcelonába igazolt, pedig Veszprém is minden tőle telhetőt megadott volna a kiváló fiatal jobbátlövőért, de a katalán sztárklub mellett nem rúghatott labdába. Aztán tizenkét év elteltével Nagy Laci – aki akkor már a Barcelona csapatkapitánya volt – mégis Veszprémet választotta. És biztosan nem azért, mert a bakonyi levegő jobb a barcelonainál. Hiába na, változnak az idők...
Mellesleg a Barca most nagyon berágott a Veszprémre, mert állítólag az egyiptomi klubvilágbajnokságon Xavier Pascual – aki vezetőedzőként korábban három BL-t nyert a katalánokkal, most viszont a magyar rekordbajnok kispadján ül – Aleix Gómezzel, Fradéval és Dika Memmel beszélgetett. Hogy miről, azt az olvasó fantáziájára bízom. Barcelonában akkor még nem orroltak meg az egykori sikeredzőre, amikor néhány játékosa követte Bukarestbe, mert az ottani Dinamo – Marian Cozma egykori csapata – nem a riválisuk, Veszprém annál inkább.
Korábban a Barcelona bárkit megszerezhetett, akit csak akart. Csupán rá kellett mutatnia, és már az övé is volt. Ma már más a helyzet. Világklasszis kapusuk, Gonzalo Pérez de Vargas jövőre a németországi Kielben fog védeni, és valószínűleg nem ő lesz az egyetlen távozó. Ugyanakkor a hírek szerint Ludovic Fabregas veszprémi szerződése lejártával visszatérhet Barcelonába.
Szóval, senkinek sincs mit a másik szemére hánynia.
