A párizsi mérkőzés egy huszonöt évvel ezelőtti Fotex KC Veszprém - Dunaferr SE Magyar Kupa-elődöntőt juttatott eszembe. Budapesten a Vasas SC Fáy utcai sportcsarnokában csapott össze a két csapat. Az előzményekről csak annyit, hogy a dunaújvárosiak bő egy héttel korábban nyerték meg a bajnokságot úgy, hogy az idény során a veszprémieket oda-vissza legyőzték. Éles Józsiéknak tehát létfontosságú volt ez a mérkőzés, mert ahhoz, hogy ne üres kézzel zárják a szezont, el kellett volna hódítani a kupát. Nos, egy felejthetetlen összecsapáson (ez szó szerint értendő), melyen Hernandez kapus végleges kiállítást kapott Éles megütéséért, majd miután sikerült szétválasztani a két együttes összeverekedő harcosait, a Fotex a kilenc gólig jutó, és ezzel a mérkőzés hősévé váló szerb jobbátlövő, Vladimir Petrics vezérletével megszerezte a győzelmet.
A meccs után a Dunaferr öltözője előtt toporogtam, hogy a tudósításhoz rövid értékelést kérjek Skaliczki László vezetőedzőtől. Percekig nem volt semmilyen mozgás, feltételeztem, hogy a bajnokcsapat szakvezetője most tolja le játékosait, ezért türelmesen vártam, majd kis idő elteltével bekopogtam, és kértem, hogy küldjék ki a vezetőedzőt. „Skala” az ablak alatti radiátoron félfenékkel ülve egy szál kolbászt majszolt kenyérrel, és hangosan arra biztatott, hogy jöjjek csak be az öltözőbe. Néma csend honolt odabent, a zuhany alól visszatérő kézisek gondolataikba mélyedve törölköztek. Miután lenyelte az utolsó falatot, a vezetőedző elkezdte sorolni a vereségük okait. Ekkor a hátam mögött egy játékos megjegyezte: „Nem ezért kaptunk ki, mester, Petrics egyedül megvert minket.” Erre az addig nyugodt Skaliczki ingerülten azt válaszolta: „Igen, mert oda se ütöttetek neki!”
(A történet „hepiendje”, hogy másnap a döntőben a Fotex a Pick Szegedet is legyőzte, s így elhódította a Magyar Kupát.)
Szóval, ez a negyedszázados emlék annak kapcsán ugrott be a csütörtök esti Paris Saint-Germain - One Veszprém Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen, hogy a francia együttes – feltételezem, nem csak az én meglepetésemre – kesztyűs kézzel bánt a magyar rekordbajnokkal, ennek következtében a védekezése fal helyett inkább hasonlított átjáróházra. Ezzel éltek is a vendégcsapat kézilabdázói, és gyakorlatilag végig vezetve nem várt fölényes győzelmet arattak. Méghozzá könnyedén, mintha csak edzésen lettek volna. Talány, hogy miért volt ilyen „lekvár” a PSG, de ezt fejtsék meg a francia csapat edzői és játékosai. Mi pedig örüljünk az újabb diadalnak.