Van olyan érzésem, hogy amíg ezt a gátat, a BL-győzelmi fóbiát a klub nem tudja levetkőzni, ez a fajta görcsösség hatással lesz mindenre. Azt szeretném, ha ezt a final four sikert kicsit elengednénk, épp csak annyira, hogy ne ez legyen állandóan a középpontban. (…) Kikaptunk a Kielcétől, majd a Vardartól a döntőben olyan meccsen, amit meg kellett volna nyerni, de inkább fordítsuk meg a gondolkodást, és legyünk büszkét arra, hogy négyszer is ott voltunk a BL-döntőben, és van esélyünk újra oda kerülni.
Ezt Bartha Csaba, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója nyilatkozta a minap a sportnapilapban arra az újságírói kérdésre, mit gondol arról, hogy a Veszprémnél a Bajnokok Ligája-győzelem a legfontosabb.
A Veszprém BL-csoportja élén végzett
Alapvetően igaza van Bartha Csabának, hiszen sok klub szívesen elcserélné a dicsőséglistáját a veszprémiekkel: a négy BL-döntő mellett 28 bajnoki cím, 31 Magyar Kupa-győzelem, két KEK- és öt SEHA Liga-diadal. Ezt koronázták meg tavaly a klubvilágbajnokság megnyerésével. Le a kalappal, de tényleg. Csakhogy a veszprémi szurkolókat jó ideje frusztrálja, hogy – például a Celjével, a Hamburggal, a Pamplonával, a Kielcével, a Vardarral és a Montpellier-vel ellentétben – kedvenceiknek még egyszer sem sikerült magasba emelni a legértékesebb európai klubtrófeát, ami kezdetben serleg volt, aztán egy „robotkar”, most pedig egy hálóban levő labdát szimbolizáló díj. Ez az egy hiányzik a klub serlegterméből, de nagyon. Ha egyszer sikerül megnyerni, feltételezem, hogy napokig hosszú tömött sorokban állnak majd a drukkerek az One Veszprém Aréna előtt, hogy megérinthessék ezt a trófeát és fotózkodjanak vele.
Bartha Csaba három BL-t nyert a Győri Audi ETO KC női csapatával, tehát tudja, mit beszél. Már csak azért is, mert az elődei a veszpréminél is göröngyösebb utat jártak be az első diadalig, amit azóta még öt követet. Hét európai kupadöntőt vesztettek el a kisalföldiek, mire sikerült megnyerniük a BL-t. Kezdetben könnyebb lehetett feldolgozni a kudarcot, mert 1999-ben Viborg, 2002-ben pedig az ugyancsak dán Ikast, majd 2004-ben ismét a Viborg vitathatatlanul jobbnak bizonyult az akkor még oda-visszavágós EHF Kupa döntőjében. 2005-ben viszont jött az első nagy lelki törés és fájdalom, amikor a székesfehérvári Cornexi Alcoa ellen maradtak alul. Győrben úgy nyertek 27-21-re, hogy a játék képe alapján simán két számjegyű is lehetett volna a különbség. Az egy héttel később a székesfehérvári jégcsarnokban megrendezett visszavágón viszont 28-19-re vesztettek. A rövid távolság ellenére hosszú és fájdalmas lehetett a hazaút Fehérvárról, ahol a kupagyőztes hazaiak még órákkal később is pezsgőztek.
S ha már a lelki kínoknál tartunk: a 2006-os KEK-döntő elvesztése sem lehetett kis trauma, ugyanis az odavágón Podgoricában sikerült kiharcolni a döntetlent az otthonában félelmetes Buducnost ellen, ám a győri visszavágón a montenegróiak végig vezetve három góllal győztek. Aztán jöttek az elbukott BL-döntők. 2009-ben már a harmadik fináléban csaptak össze a Viborggal, de hogy... Dániában remek játékkal kétgólos előnyt szerzett z ETO, aztán a Veszprémben lejátszott visszavágón újabb háromgólos vereség következett. Lakodalomra készültek győri szurkolók, temetés lett belőle... 2012-ben ismét Buducnost gárdájával kellett megküzdeni BL-döntőben. Veszprémben kétgólos előnyt szerzett az ETO (29-27), de Podgoricában ugyanennyivel kapott ki (27-25), így az idegenben lőtt kevesebb góllal ezt a döntőt is elvesztették. Egy évvel később viszont kettős győzelemmel született meg az első diadal: Norvégiában 24-21-re, a veszprémi visszavágón 23-22-re győzték le Görbicz Anitáék a Larvikot. Ennek a sikernek az a pikantériája, hogy Görbicz Anita veszprémi születésűként Veszprémben lett először BL-győztes.
Nos, a veszprémi drukkereknek is kijutott már a vezeklésből – elég, ha Kielce ellen kilencgólos előnyről elvesztett döntőre gondolunk (el lehet azt felejteni?...), valamint a pénzügyi csődben levő Vardartól elszenvedett vereségre. De kétségtelen, hogy érik az a hőn áhított diadal. Talán már nem is kell sokat várni rá...
