Túl vagyunk újabb három mérkőzésen, s nem is akármilyeneken. Sikerült minden akadályt vennünk. Olyan ez, mintha álmodnék. Hat mérkőzés telt el, s még mindig veretlenül állunk a bajnokságban. Igaz, a felkészülés során már sejtettem, hogyha minden a terveink szerint alakul, jó csapatunk lesz. Az lett. Voltak, akik ezt nem hitték el, de talán most már kezdik elhinni.
A Göcsej csapatát 4-1-re sikerült megvernünk. Bár voltak nehézségeink a mérkőzés közben, nem forgott veszélyben a győzelmünk.
Ezután Budaörsre látogattunk, ahol ugyan nyertünk 3-2-re, de szakmai szempontból ezt az idény legrosszabb játékával sikerült elérnünk. Ekkor mondtam a játékosaimnak, hogy ha ezzel a teljesítménnyel sikerült három pontot szereznünk, akkor tényleg jó csapattá váltunk.
Három nappal később a televízióban is debütálhattunk a Haladás ellen. Bár ellenfelünk nem a legszebb napjait éli, én sokkal jobb együttesnek tartom őket annál, mint amit mostanában produkálnak. Ettől függetlenül úgy készültünk, hogy egy nagyon erős rivális érkezik hozzánk. Szerintem a mérkőzés látványosra sikeredett, mert mindkét fél felkészült a másikból. Csapatom remek gólokkal örvendeztette meg a nagyérdeműt. Lőttünk gólt támadásvariációból, szögletből, labdakihozatalból és szabadrúgásból is, tehát a fiúk minden olyan dolgot megmutattak, amiről ez a játék szól.
Egészen elképesztő, amit a srácok véghezvisznek hétről hétre. Imádok velük dolgozni. Nincsenek kimondott sztárjaink, de ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy rossz játékosaink lennének. Remek játékosok egytől egyig, akik mindent a csapat alá rendelnek.
Sokan kérdezik tőlem, miért nem adunk a válogatottnak játékost!? Nos, nehéz erre válaszolnom, mert nem látok bele a válogatott életébe. Hoffer Levi ugyan szerepel az utánpótlás válogatottban, de gondolom, a kérdés nem erre irányul. Ami tény, a Göcsejen és rajtunk kívül mindenhonnan van válogatott játékos. De emiatt nem szomorkodunk. Van egy szövetségi kapitányunk, aki tudja, hogy kivel szeretne dolgozni, s ez így van rendjén.
Én meg most úgy érzem, hogy valahogy az nem normális, hogy úgy tudunk menni a Győrhöz, hogy egyedül mi vagyunk veretlenek. Ezt sokkal inkább vártam volna más csapatoktól. Na, de valahogy szeretjük ezt a nem normális életet. :-) Fura lesz a következő fordulót úgy kezdeni, hogy azt fogják mondani, hogy az első helyezett Veszprém látogat a második Győrhöz. Leírni is furcsa ezt. A két klub közötti különbségekről nem írok, mert aki ismeri a sportágat, az tudja, hogy nem mi jönnénk ki győztesen bármiféle összehasonlításból.
Viszont ez így alakult. Köszönet érte a Mezei-Vill csapatának! Óriási győzelmet arattak a légiósokkal teli Győr felett. Valahogy szerintem ez sem normális! Remélem, ezért nem haragszik meg Turzó Józsi barátom. Szóval élvezzük minden egyes pillanatát ennek az időszaknak, mert szerencsére van mit élvezni. Ettől függetlenül tisztában vagyunk a képességeinkkel, tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon messze a vége, de az örömünk ettől még felhőtlen. Miért is ne lenne az?! Addig örüljünk, amíg lehet. :-) Mi meg november 7-én úgy megyünk Győrbe, hogy a kisalföldiek második vereségüket is elszenvedjék. Na, azt hiszem, most már én sem vagyok normális. :-)
Továbbra is hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém!
Madarász „Madi” János
