Több fronton is tisztességgel helytállni úgy, hogy közben a családra, a gyermekekre is maradjon elegendő idő, bizony fáradtságos munka. Azonban korántsem lehetetlen feladat. Görgics Kálmán, az 1. Futsal Club Veszprém 2018/19-es idény végén „visszavonult” gyúrója, egészen az egyesület megalakulása óta tartó lelkiismeretes munkájával ezt be is bizonyította.
– Azt tudni kell, hogy a klubnál töltött időszak számomra nem csak a masszírozásról szólt. Bárhová is mentünk a kisbusszal, mindig én vittem a srácokat. Valljuk csak be nyugodtan, ez azért elég komoly felelősség, hiszen emberi életekről van szó! – kezdte a beszélgetést portálunkkal az NB II-es bajnok, kétszeres Magyar Kupa-ezüstérmes, illetve az NB I-ben csapatával bronzérmet kiérdemlő gyúró, Görgics Kálmán.
– Amikor elindultunk késő este hazafelé Debrecenből, Berettyóújfaluról, Nyírgyulajról, Csengerről, vagy épp’ Kazincbarcikáról, mindig ugyanaz az egy gondolat motoszkált a fejemben: nekem ezt a nyolc embert otthon karcmentesen le kell adnom, ugyanis várja őket a család, a feleség, a kisgyermek… – hangsúlyozta Görgics.
Akit nem mellesleg ugyanúgy várt otthon egy szerető feleség, egy hatéves pici fiú és egy tizenhat éves nagylány. Kálmán elmondta, főállásában annyira megnövekedett a tennivalója, hogy muszáj volt meghoznia azt a fájó döntést, hogy a 2018/19-es idény végeztével elbúcsúzik a futsalcsapattól.
– Az utóbbi időben már a családom is érezte rajtam, hogy elfáradtam. Nem is tagadom: fizikailag kezdtem már leejteni a láncot – árulta el a szakember, aki főállásban a Veszprémi Közüzemű Szolgáltató köztisztasági és egyéb városüzemeltetési csoportjának vezetője.
Ami azt jelenti, hogy Kálmánnak, illetve kollégáinak köszönhető, hogy a város lakosai az Utcazene Fesztivál, illetve a Rozé, Rizling és Jazz Napok után makulátlan utcákra ébredhettek.
Visszatérve azonban a gyúrópadhoz, Görgics nyomatékosította: a kialakult baráti viszonyok százszorta többet értek számára, mint maga a pénz, amit kapott a munkájáért.
– Akkora nevekkel együtt dolgozni, mint Reveland Zoltán, Németh Péter, Gyurcsányi Zsolt, maga volt a megtiszteltetés. Emellett természetesen sok játékossal sikerült baráti viszonyt kialakítanom, de ugyanúgy felhőtlen volt a kapcsolatom az edzőkkel is. Gondolok itt Finta Péterre, Pálfi Róbertre, Bényi Kálmánra, Kasza Viktorra, Németh Gáborra, Schmidmajer Árpádra és még sorolhatnám… A kezdőgeneráció különleges helyet foglal el a szívemben – húzta alá.
Kérdésünkre, hogy a jelenlegi gárda játékosai, hogy fogadták a búcsúzását, Kálmán lényegre törő választ adott: – Nem akarták komolyan venni, azt mondták úgyis maradok. Viszont sokszor már tényleg annyira fáradt voltam, hogy a hosszabb utakon maguk a játékosok segítettek, s vették át a kormányt. Mindannyian tudjuk, hogy nekik nem ez a feladatuk. Ha ők mindent megtesznek a pályán, akkor nekem is kötelességem teljesíteni… Fiatalabb viszont már én sem leszek – tette hozzá.
– Úgy váltam el a kollégáktól, hogy ha baj lesz, akkor szóljanak bátran, amint időm engedi, egyből számíthatnak rám. S az igazat megvallva – mivel még nem találták meg az utódomat – már szóltak is: én pedig természetesen barátilag segítettem rajtuk – zárta a beszélgetést az FCV örökös gyúrója, Görgics Kálmán.
