A méltán népszerű „Csoki” jól tudta, mit beszél, hiszen pályafutása során nyert egy-egy tucat bajnoki címet és Magyar Kupát, Kupagyőztesek Európa Kupáját, játszott Bajnokok Ligája-döntőben és 170-szer a válogatottban, világbajnokságon negyedik, olimpián hetedik helyezett csapat tagja volt. Szóval, ha ő mondott valamit, akkor arra érdemes volt odafigyelni, mert nem beszélt a levegőbe.
De mit is jelent ez a mondás? Konkrétan azt, hogy ha egy csapatot jól elvernek, akkor utána félni fog attól az ellenféltől, és tartva az újabb fiaskótól, legközelebb kisebb önbizalommal fog újra pályára lépni az ellen a bizonyos „gazda” ellen. Ebből az következik, hogy ennek az állapotnak a fenntartása érdekében nem szabad lazítani, mert amelyik gárda így tesz, segít ellenfelének visszaszerezni az elveszett önbizalmat.
Nos, ezek a gondolatok jutottak eszembe a szombati OTP Bank-Pick Szeged–Telekom Veszprém bajnoki rangadó alatt. Ebben az idényben már ötödször csaptak össze az ősi ellenfelek, és az előző négy derbit magabiztosan nyerték a bakonyiak: ősszel hazai pályán a bajnokit, aztán a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőben mindkét összecsapást – melyek közül a szegedi tizenhárom gólos diadal lehetett igazán megrendítő a Tisza-partiaknak –, majd a közelmúltban a Magyar Kupa döntőben sem adtak sok esélyt ellenfelüknek a veszprémiek.
A szombati meccsnek nem volt óriási tétje, mert ettől függetlenül ez a két együttes játssza majd a bajnoki döntőt, az pedig, hogy kinél lesz a pályaelőny, az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem sokat számít, hiszen az utóbbi öt esetben mindig az elméletileg hátrányból induló nyakába került az aranyérem. Ezért is volt meglepő sokaknak, hogy a szerény, kétgólos szegedi győzelem után miért ünnepelt annyira a csapat, a szakmai stáb és a helyi publikum. Hát azért, mert ezen a meccsen visszaszerezték a már elveszettnek vélt hitüket. Így egészen más lelkiállapotban vetik majd magukat a döntőbe.
Veszprémi fiúk! Hiba volt ilyen szívességet tenni a szegedieknek. Ugyanis kicsit koncentráltabb játékkal hozni lehetett volna ezt a meccset is, tudatosítva az ellenfélben, hogy ki a „gazda”...