Már a hazai odavágón is egy rövid időszak kivételével végig futott az eredmény után a Telekom, és csak az utolsó pillanatokban sikerült döntetlenre menteni a meccset. A lengyelországi visszavágó ennél siralmasabb volt: félidőben féltucattal vezetett a Kielce, majd a hajrához közeledve nyolc is volt közte. Végül négygólos vereségre kozmetikázták az eredményt a vendégek, de a mutatott játék alapján nem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat.
A Telekom Veszprémnek idény a negyeddöntő jelentette a végállomást a BL-ben
Bevallom, a szünetben is bíztam a csodában: hogy majd jobb lesz a veszprémiek védekezése és kapusteljesítménye, elől pedig sikerül hatékonyabban, gólerősebben kézilabdázni. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy ha a Kielcének sikerült a 2016-os BL-döntőben negyedóra alatt lefaragni a magyar rekordbajnok kilencgólos előnyét, akkor most kétszer annyi idő alatt miért ne sikerülne Momir Ilics gárdájának eltüntetni azt a hatgólos hátrányt. Hát, nem sikerült. Fájdalmamat növelte, hogy a hónapok óta anyagi gondokkal küszködő lengyel csapat játékosait motiváltabbnak éreztem, mint az ideális körülmények között kézilabdázó telekomosokat...
Ám az élet nem áll meg: a következő nagy feladat a magyar bajnoki cím visszaszerzése a Szegedtől, amit két éve birtokol. A legnagyobb hazai riválist idén már legyőzték a veszprémiek a Magyar Kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája előző körében, de a bajnoki döntő nehezebb erőpróbának ígérkezik, már csak azért is, mert a Tisza-partiaké a pályaelőny a két győzelemig tartó párharcban – azaz idegenben is nyerni kell! A BL-ben tizenhárom góllal nyert a Telekom a Pick Arénában, tehát a recept ismert, de ezúttal nem maradhat ki belőle a hatóanyag, mint csütörtökön Kielcében.
