Ha mindenáron kapaszkodni akarunk valami pozitívumba a 37-30-as vereség után, akkor az Fazekas Gergő mind a hét kísérletét gólra váltó játéka lehet. Nem túlzás, hogy a minden kézilabdabarát (és itt nem csak a veszprémiekre gondolok) által tisztelt és szeretett 237-szeres magyar válogatott kapus, Fazekas Nándor legidősebb fia a sportág legnagyobb magyar tehetsége, ígérete, amit már korán bizonyított.
Még be sem töltötte a tizenötödik életévét, amikor már Éles József felnőtt NB I/B-s csapatában játszott, és irányítóként az első idényében tíz mérkőzésen huszonhat gólt szerzett. Aztán irányításával a VKKFT feljutott az élvonalba, ami már „más kávéház”, de Gergő ott is helytállt. Persze, néhány meccsen kiütközött a rutintalansága, ennek ellenére továbbra is élvezte akkori vezetőedzője, Tombor Csaba bizalmát. „Még nagyon sokat fog hibázni, amíg igazi klasszis válik belőle, de az lesz!” – állította mély meggyőződéssel a szakember.
Nem meglepő, hogy a „szomszédban” is felfigyeltek az ifjú tehetségre, akivel négyéves szerződést kötöttek tavaly, majd két esztendőre kölcsönadták a második számú lengyel BL-csapatnak, hogy „izmosodjon” még egy kicsit. Kiváló döntés volt, hiszen a sztárokkal teletűzdelt Telekomban sokkal kevesebb játéklehetőséghez jutna, ráadásul Plockban jó kezekben van Xavi Sabaténál. Pedig szerencsétlenül indult a váltás, mert a felkészülési időszakban súlyos vállsérülést szenvedett, meg kellett műteni, és csak féléves kihagyás után térhetett vissza a pályára.
A még mindössze csak húsz esztendős Fazekas Gergő éremgyűjteményében egyelőre többségben vannak az ezüstök. Második hely a junior korcsoportos világbajnokságon, a VKKFT-vel a Magyar Kupában, a Wisla Plockkal a lengyel Superligában, de idén már nyert egy aranyat is a Lengyel Kupában. És valószínűleg sokszor kerül majd aranyérem a nyakába veszprémi mezben.