Hasonló érzésekkel nézhették a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének összecsapásait a veszprémi drukkerek, akiknek kedvencei immár sorozatban harmadszor maradtak le a kölni Final4-ról. A végső győztes Magdeburgot látva óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy ezt a csapatot (amely története során ezúttal ötödször lett a kontinens legjobbja) a negyeddöntőben elbúcsúztathatta volna az One Veszprém. Hiszen idegenben döntetlent ért el Xavi Pascual vezetőedző alakulata, és a magyarországi visszavágó utolsó tíz perce előtt négy góllal vezetett, ám végül mégis az összességében több fizikai és mentális erővel rendelkező, emellett egységesebb gárda benyomását keltő németek győztek. Ahogy szombaton a Barcelona ellen a BL elődöntőjében, majd vasárnap az idei német bajnok Füchse Berlinnel vívott fináléban. Szóval, a szurkolónak ilyenkor nem ok nélkül fordul meg a fejében, hogy ha a veszprémiek nem szúrják el a Magdeburg elleni hazai visszavágó utolsó tíz percét, akkor akár a BL-t is megnyerhették volna – történetük során először. Ám a sportban a ha-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelmük, így gyorsan engedjük is el ezt a gondolatot.
A német Magdeburg nyerte a férfi kézilabda BL 2024/25-ös kiírását - Fotó: ehfcl.eurohandball.com
Ennek ellenére vasárnap mégis volt esély veszprémi diadalra a kölni Lanxess Arenában, mert a BL-résztvevők utánpótláscsapatainak első alkalommal kiírt tornáján döntőt játszhattak a bakonyiak a dán GOG Gudme ellen. Az elődöntőben fantasztikus mérkőzésen győzte le Gulyás István edző együttese a Barcelona ifistáit, ám a végső diadalra a játék képe alapján nem volt esélye. Ennek ellenére minden dicséretet megérdemelnek a veszprémi kézilabda akadémia játékosai, akik eddigi pályafutásuk legnagyobb sikerét érték el az ezüstérem megszerzésével. Mert ez nem egy elvesztett arany, hanem egy megnyert ezüst volt. Ugyanis nem szabad figyelem nélkül hagyni, hogy a dán utánpótlás-nevelés a világ legjobbja férfi és női vonalon egyaránt. Ezt a válogatottjaik kiváló eredményei igazolják. Hogy akkor klubszinten miért nem ugyanolyan eredményesek? Egyszerű a válasz: a dán kézilabdának profi szinten nincs olyan megtartó ereje, ugyanis a klubok piaci alapon működnek, az állam nem önti a pénzt a hivatásosok sportjába, így azok külföldön keresik a boldogulásukat – leginkább a szomszédos Németországban.
Dániában jártamkor már évtizedekkel ezelőtt szembetűnő volt az utánpótlás tervszerű, tudatos, és rendkívül szakszerű nevelése. Zdravko Zovko, a veszprémiek egykori horvát vezetőedzője is elismeréssel beszélt az ott látottakról, a korosztályok egymásra épülő, tudatos képzéséről. Ebből a műhelyből nőttek ki olyan kiválóságok, mint Niklas Landin, Mikkel Hansen, Rasmus Lauge, Mathias Gidsel, Emil Nielsen, vagy a női vonalon Kristine Andersen, Line Daugaard, Emma Friis, Kathrine Heindhal, Anna Kristensen, valamint a Győrben kézilabdázó és az ETO-val BL-t nyerő Anne Mette Hansen, Sandra Toft és Kristina Jörgensen. Érdemes lenne tanulmányozni és követni a dán példát, hiszen az eredményeik önmagukért beszélnek.
