Az aranyérem begyűjtéséhez meg kell nyerni az egyik fél két győzelméig tartó döntőt, melynek első, múlt pénteki összecsapásán a Tisza-partiak bizonyultak jobbnak hazai pályán. Túlzás nélkül állítható, hogy a játék minden elemében felülmúlták a bakonyiakat, akik a második félidőben majdnem ledolgozták a hátrányukat, végül mégis maradt a két csapat teljesítménye közötti féltucatnyi gólkülönbség, ami a mérkőzés játékidejének nagy részében volt (31-25). Ezt látva, szinte érthetetlennek tűnik, hogy tudott a Telekom 13 góllal győzni márciusban a Pick Arénában a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Egyszerű a magyarázat: az egy másik veszprémi csapat volt, ahogy a szegedi is. Mindkét együttes nagy utat tett meg azóta, csak ellentétes irányban…
A Veszprémnek hétfőn nyerni kell nagy riválisa ellen!
Felmerül a kérdés, hogy: a bajnoki cím megszerzése érdekében miben kell változni a Telekomnak? A pénteki szegedi játékához képest gyakorlatilag mindenben. Hátulról indulva – a védekezésben, az ellenfél beállóinak tartásában, a kapusteljesítményben, majd a labda birtokában a játékszer megbecsülésében, a támadási vonal szélesítésében, a lövések pontosságában és a ziccerek kihasználásában. Mindez úgy tűnik, mintha a veszprémieknek újra meg kellene tanulniuk kézilabdázni, ami ilyen rövid idő alatt, azaz a döntő hétfő esti visszavágójáig lehetetlen. De nem is kell, hiszen valamennyien kiváló játékosok, tudásukról mindent elárulnak a korábbi sikereik. Elsősorban a hozzáállásukon kell változtatni, az akarati tényezőket kell mozgósítaniuk, ami viszont nem lehetetlen. És ezt okkal várhatja el tőlük minden Telekom-szurkoló.
