Már biztos volt a Telekom győzelme, de Momir Ilics, a vendégek vezetőedzője az utolsó percben kikérte a harmadik idejét, hogy még egy gól megszerzésére biztassa játékosait. Ilics már játékosként megtapasztalta, mit jelent a veszprémi kézilabdadrukkereknek a Szeged elleni rangadó, ellentétben egyik elődjével, Ljubomir Vranjessel, akinek az állásába került a Tisza-patiak ellen hazai pályán elszenvedett vereség. A szurkolók tüntettek ellene a Veszprém Arénában, a szerb gyökerekkel rendelkező, de már Svédországban született Európa- és világbajnok egykori kézilabdázó nem értette, hogy miért, mondván: „Ez is csak egy meccs volt…” „Ez ugyanolyan presztízscsata, mint a Flensburg-Kiel rangadó a német Bundesligában” – magyaráztam a Flensburg edzőjeként Bajnokok Ligáját nyert szakembernek, miközben a sajtószobába behallatszott a veszprémi drukkerek szitkozódása.
Szóval, a Szeged-Veszprém mérkőzés, nem csak egy meccs, még csak nem is egy rangadó, hanem sokkal több annál. Ezt mondta az összecsapás előtt Mikler Roland is, aki pályafutása során évekig védte mindkét csapat kapuját, és ez volt az ötvenedik derbije. Látszott rajta, hogy megviseli a vereség, annak ellenére, hogy ezzel még semmi sem dőlt el a bajnokságban. Győzelmükkel a bakonyiak ugyan közelebb kerültek ahhoz, hogy a bajnoki döntőben övék legyen a pályaelőny, de többször is bebizonyosodott, hogy ez nem perdöntő az aranyérem megszerzése szempontjából, hiszen az utóbbi években rendre vendégként szerezték meg a bajnoki címet a szegediek és a veszprémiek is.
Most majd zakatol tovább a „taposómalom” a bajnokságban és főképpen a Bajnokok Ligájában, majd tavasszal újra összecsap a két társaság – nem is egyszer.